Lazaristák

A Misszióstársaság-Lazaristák, vagy csak egyszerűen, a lazarista szerzetesek, pápai jogú apostoli élet társasága. Bár a pápai bulla, amely hivatalosan elismerte a rendet, csak 1633-ban érkezett meg, Páli Szent Vince, a rend alapítója 1617. január 25-ét tartotta a lazaristák születésnapjának.

Az 1617-es dátum egy konkrét eset miatt vált fontossá Szent Vince és a Misszióstársaság életében. A De Gondi grófi család házi tanítójaként és káplánjaként, a család birtokán fekvő, Párizshoz közeli Gannes falucskába hívták egy beteg emberez. Vince bátorítására a földműves elvégezte az életgyónást, majd örömmel számolt be De Gondi grófnénak, hogy ez mennyire szükséges volt, hogy lelke megmeneküljön. A földművest mindenki jó embernek tartotta. “Mi lehet a többi ember lelkében?” – fogalmazódott meg a kérdés a grófnéban. Ezért arra kérte Vincét, hogy a falvakban beszéljen a gyónás fontosságáról és az életgyónásról. Az akkori emberek még az évenkénti húsvéti gyónást is vonakodva végezték el, mert plébánosukra inkább uralkodóként és nem lelkipásztorként tekintettek.

1617. január 25-én egy másik faluban, Folleville-ben, Vince az életgyónásról prédikált, és meglepetésére szentmise után mindenki elvégezte az életgyónását. Innen indult útjára a lazarista szerzetesrend, melynek tagjai először csak a falvakban tartottak népmissziókat, majd távoli országokban is hirdették az evangéliumot. A lazaristák jelmondatául Páli Szent Vince Lukács evangéliuma 4. fejezetének 18. versét választotta: „Az Úr elküldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.”

A világon közel száz országban, háromezer tagja van a lazarista rendnek, és különböző területeken szolgálnak: plébániák, oktatási intézmények, szociális intézmények, missziók, stb.

A rend vezetése, a Generális Kúria, Rómában található és a rend tagjai egy-egy tartományhoz tartoznak, amelyek lehetnek országhatáron belüliek, vagy azokon átívelők. A tartomány vezetője a tartományfőnök, akit a tartományi tanács segít a tartomány irányításában. A tartományon belül házak vannak, ahol az egyes rendtagok élnek és dolgoznak, a házakat pedig a házfőnökök vezetik.

A lazaristák 1940-ben, a Magyar Tartomány tagjaiként érkeztek Nagyváradra a Katalintelepre, ahol átvették a lelkipásztori szolgálatot. A katalintelepi rendházat és templomot a lazarista rend Nagyváradon működő női ága, a Vincés Nővérek építették, akiket szintén Páli Szent Vince alapított, és akik a szegények szolgálatára szentelik az életüket. A lazaristák 1997-ig voltak a Katalintelepen, amikor is visszatértek Budapestre. Közel két évtizeddel később, 2016-ban, a lazaristák újra letelepedtek a Katalintelepen, és azóta látják el az itteni lelkipásztori teendőket.