Az adventi hajnali, Rorate szentmisék mindig különösen megérintik az embert, és arra hívnak, hogy ne csak az ablakokban és az utcán lássuk meg karácsony csillogó fényeit, hanem magunkban fedezzük fel az igazi Világosságot, a Világ Világosságát.
Ebben a készületben Izajás próféta szavai kísérnek el bennünket és az oltár előtt is ezt próbáltuk megjeleníteni: „Bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!” (Iz 63,19)
Akkor szakad föl az emberből ez a kiáltás, amikor a bűn és a sötétség miatt nagyon távol érzi magát az Istentől, mintha az Isten bezárkózott volna az egek fölé, és áthatolhatatlan távolság ékelődött volna Isten és ember közé. Az ember ugyanakkor minden sötétsége és bűne ellenére vágyik az Istennel való találkozásra, de érzi, hogy nincs elég ereje hozzá. Ekkor megtapasztalja, hogy az Isten áttöri a szilárd egeket, a lét határát és emberré lesz, hogy Emmanuel lehessen.
Az oltár előtt ezt a közeledést lehet látni: az ember a megtisztuláson, és bűnbánaton keresztül halad az Isten felé, amit a lila szín jelképez; az Isten „leszáll” az egekből, áthatol azokon (ezt jelzi a fehér és a kék szín), siet, hogy mielőbb találkozhasson az emberrel. A találkozás majd a jászolban történik meg, ahol Isten emberré lesz. A megtett utat a mécsesek jelzik.
Kívánjuk, hogy a sorban kigyulladó mécsesek fényében mindannyian, együtt haladjunk, átélve az út szépségét és majd a találkozás örömét!
